Az időm életem.

Van olyan amikor az ember "kis istennek" képzeli magát és azt hiszi, hogy az égadta egy világon mindent megtehet. A leggyakrabban mi is beleesünk ebbe csapdába. S az a baj, hogy észre sem vesszük.
Fogadni merek kedves olvasó, hogy te is nap mint nap rohansz…Próbálsz gyorsabb lenni az időnél, megelőzni mindenkit még akkor is ha te vagy az első.
Velem is ez a baj… Gyakran játszom én is az idővel szélmalomharcot. Sosem adom fel! Elfáradom és ilyenkor meg kell állnom pihenni, s akkor rájövők arra, hogy az idő már megint jóval előttem (felettem el) jár. Ilyenkor felugrom nehogy lekörözzön, bepróbálom hozni lemaradásomat, próbálok lépést tartani vele, sőt ismét és ismét megelőzni és túljárni az eszén.
Ezzel nincs is baj mert az orvosok azt tartják, hogy kell a mozgás. Azzal pedig nagy baj van, hogy amíg rohansz az idő után, vagy az idő elől mint egy istenverte agyalágyult barom, addig nem csak az időt körözöd le és energiádat veszíted el, hanem 90%-ban barátaidat, családodat, szeretteid, szerelmed, és Istent!
-Hogy miért?
- Jó kérdés.
Talán azért mert nem tudnak olyan gyorsak lenni mint te…vagy csak te lettél megrögzött időhajhász akit már nem lehet megállítani és minden megállítási próbálkozásra azt feleled:

Most hanyagolj! Nincs IDŐM.

Ez a bűvös szó tesz tönkre mindent életünkben… Majd egyszer leülök én is pihenni…. És rájövök, hogy egyedül vagyok, egyedül 7 milliárd ember között, mellesleg még az idő is eljárt felettem. De felállok és futok még egy utolsót, megpróbálom utoljára elérni lekörözni.
Reményem egy van :

Most lekörözöm s majd nekem is eljön az én órám s a koporsóban lesz IDŐM megpihenni!