Van úgy, hogy egy helyzet, egy tárgy, egy illat vagy érzés eszedbe juttat egy ebmert, egy másik helyzetet vagy egy átélt pillanatot. Leggyakrabban pedig valakit, annak illatát, külsejét világítja meg. Van úgy, hogy ha megvan neked az a valami, valaki nem becsülöd meg eléggé, hiszen mindennapinak tartod hogy hozzád tartozik. Ha valakid van, akkor egszerűen banálisnak tartod a Kauflandban való vásárlást, vagy éppen együttes kiruccanást valahová, hiszen ez mindennapi és természetes. Sajnos kevesen gondolnak arra, hogy tudatalattijuk lereagálja ezeket a helyzeteket. Memorizál minden kellemes pillanatot, helyzetet és helyet. Egy dalt, egy vásárlásközben elszakadt zacskót, a sörpatikában vásárolt sültkrupmlit, egy rosszul sikerült kávét, egy jóízű nevetést. Minden kellemesnek és banálisnak tűnő pillanatot, ami idő eltelével olyan emlék lesz amely időről időre előjön és mosolyt csal az arcodra, vagy elszomorít. Ez tőled függ, ha mosolyogsz vagy szomorkodsz. Minden a kölcsönös megbecsülésen és tiszteleten alapszik. Egy pillanat lehet épp olyan kellemes, mint kínos. A kérdés az, hogy hogyan nézed... Emlékeinket pedig kezeljük úgy, ha van egy is aminek kellemesnek kéne lennie és mégis kellemetlen akkor tegyünk érte. Emlékeink éltetnek minket és bennünk valakit, valamit.....
