A tehetetlenség tetőfoka az, amikor szeretném de nem tudom mit, akarnám de ott a kérdés hogy mit?
S amikor megvan a válasz, hogy mit, akkor rájövök hogy képtelen vagok megtenni. Meghalad engem, tudásomat és akaratomat. Ölbe veszem " nem tudom barátomat" és vele élek egy időn át egészen addig, amíg megjelenik " nem akarom" testvére is. S ezzel a két álítással vagyok el: Nem tudom! Nem akarom!Választáskor egyszerű a válasz! Nem tudom....Pedig tudnám de nem akarom.....Futok a döntés elől, csak azért, hogy ne kerüljek tehetetlen helyzetbe, hiszen ez az emberi élet leggyávább érzelme, helyzete a tehetetlenség. Inákább futok mint hogy szembe nézzek a döntéshozatallal, az élettel az akarattal és a tehetetlenséggel. futok a tehetetlenségem elől épp úgy mint az idő elől, de utól ér. Amikor elért akkor egy szakadékba taszít, amely csak 5 centivel mélyebb nálam. nem érem el a peremét....pedi csak 5 centire van. Ekkor várom azt az isteni csodát amely kihúzna a tehetetlenségből, megemelne enyhe 5 centimétert, épp úgy, ahogy a szesszió idején az egyetemista várja az elbulizott éjszakák isteni csodáját... Nem jön meg... én is elbuktam...tehetetlen lettem, mint a tanulás helyett bulizó diák vizsgáján... Kérdés csak az, mikor növök még 5 centimétert, vagy jön-e valaki vaaha aki megemelne....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Jegyezz meg nyugodtan ;)