Kérdések halmaza gabalyog fejemben. Lassan félévnyi szünet után miért tér vissza egy blog írója, ha több hónapja ki se nyította oldalát? Többszöri felszólításra hanyagolta, és az internet legsötétebb odvába hagyta rohadni...
A válasz egyszerű:
Az írás nyugtat, kikapcsol, örvendeztet és egy teljesen más világba repít, ahol nincsenek társadalmi lépcsők és az író úgy formálja exisztenciáját ahogyan szeretné. Ahol még mindig léteznek mesebeli királyfík, és herceg kissaszonyok, a jó pedig mindig győz a rossz felett.
Kikapcsolódás a zűrős napok fegetegéből, egy rövid pillanat az ember életéből, amikor saját világának szentelheti magát, annak, melybe senki bele nem szólhat. Elfeledheti gondjait, az lehet, aki szeretne lenni, és ebben senki és semmi nem akadályozhatja meg, hiszen az ő világában van.
Egy olyan világban, melynek teremtője és gondviselője. Egy olyan világban, melyett gyermekkora meséivel kezdett, és koprosója deszkája zár le. Egy olyan világban, melyben egyszerre lehet pilóta, pap, vagy házas ember, nő vagy férfi, elefánt vagy kisegér. Minden lehetséges, hiszen ő alkotja, irányíítja és gondoskodik róla. Sajátos módon egyéni stílussal elrepülve a föld színéről boldogan, és megnyugodva veti bele magát eme világba, mely újjbegyeiből és a laptopja billentyűzetéből születik.
Dicsekedve és büszkén pötyögi be fantáziája szüleményeit, melyek hosszas kimaradás után ismét megjelennek képernőjén. Annyi mondanivalója lenne.... de ismét beleveti magát világának féltett titkaiba s elszáll, miközben élvezi az élet csendes, de halálba vezető muzsikáját....