Elmesélek egy történetet 2 emberkéről. lehet hallottátok már, de én akkor is megosztom veletek. Egyszer volt, hol nem volt, volt egy fiú és egy lány. Ismerték egymást, de soha soha nem beszélgettek igazából.
Egy napon azonban a fiú furcsa mondatott mondott a lánynak. a Mondat egy annyiból állott, hogy: „Én azt hiszem szeretlek” a lány meglepődött. Ott álltak mind a ketten tehetetlenül és tanácstalanul, hiszen a lány nem érzett semmit a fiú iránt. Eltelt egy kis idő és a két fiatal elkezdett beszélgetni, egész délutánokat töltöttek el egymás társaságában. Nem tettek mást csak beszélgettek és beszélgettek. Találtak közös témát és összebarátkoztak.
Olyanok voltak mint a csirke és a tojás. Egymáshoz tartóztak, de mégsem voltak egyek.Voltak azonban olyanok akik mint a mesében, ( mert ez is csak egy mese ) megpróbálták akadályozni a kettejük barátságát. irigyelték azt, hogy a két lélek egymásra talált. Több próbálkozás után sikerült is elrontaniuk a „kapcsolatot”.
Amikor a lány elhitte a fiúról terjedő meséket nem bocsájtott meg a legénykének. Sírva hányta, vetette a szemére a róla terjedő meséket. A fiú ekkor döbbent rá, hogy a barátságuk mélyebb volt mint hitte. Most jött rá arra, hogy a lánynak is voltak érzelmei. Azóta a fiú tucatszor bocsánatot kért meg nem tett bűnéért, de hiába. Azóta nem beszéltek.
A fiú is belenyugodott sorsába és elfogadta azt.
Mai napig mikor látja a kislányt megdobban szíve, de tudja, hogy hiába.